Id�zetek a szerelmr�l

A kegyetlens�g az, amikor k�zel enged valaki, majd eltasz�t. Amikor megmutatja neked, milyen j� is lehetne, azt�n �jra ell�k, te pedig ott maradsz �sszet�rve a porban, teljesen kiszolg�ltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igaz�n az �lete r�sz�v� v�lhass.

Az ember akkor fogja fel igaz�n, hogy mit akar legink�bb, amikor azt m�r elvesz�tette. Akkor �rzi leger�sebben valaminek a hi�ny�t, ha az m�r nem lehet az �v�.

Amikor vele vagy, minden �rtelmet nyer. A sz�ved kalap�l, mellette az vagy, aki lenni szeretn�l, nem pedig az, aki t�nyleg vagy. �s a gondolat, hogy n�lk�le �ld le az �leted, nemcsak kib�rhatatlan, hanem elk�pzelhetetlen.

Mindegy, mi �ll el�tt�nk. M�k�dni fog. Mert t�ls�gosan szeretlek ahhoz, hogy valaha is elengedjelek.

Nem tudtam, hogy a szerelem nem csup�n egy sz�p selyemszalag, hanem egy l�nc, amely k�t embert �sszek�t.

A sas �tja a leveg�ben, a k�gy� �tja a szikl�k k�z�tt, a szerelem �tja a sz�vekben kiismerhetetlen.

< vissza